Aki kőszikla, az kemény és állhatatos,
Bátor és erős, "kövekből épül fel a
teste", de a sziklák mélyén mindig
ott van az érzékeny kis lelke, s mint
az őszi falevél, színes és könnyű,
néha felkapja egy pihe-puha szellő, s
messzire szárnyal, lebben a szélben,
álmodozik minden éjjel.

És a kősziklák hatalmas várak, elférnek
benne büszkék, és elfér a sok-sok bánat,
de benne van a szeretet, a remény, az
odaadó barát, s a kisgyermek, ki az enyém.
Minden igyekezet ott van benne, s ha
kitörni kész és olyan a kedve, darabokra
bontja sziklafalát, bársonyos angyalhaja
felbontja a képet, s nem látsz már többé
semmi keménységet.