Hófehérbe öltözik a táj,
hogy szép legyen a neved napján!
Ruhácskáját igazgatja,
s az eget is biztatgatja.

Pihécskéid szórjad, szórjad a Földre!
Fehér lepel boruljon a közterekre!
Örüljenek gyerekek és felnőttek,
hogy önfeledten kiálthassák a neved!

Én is a legszebb ruhám felveszem,
szemed csakis rajtam legelhessen.
Szeretetem így tudom kimutatni.
Csókos számat a szádon pihentetni.

Nyitott szívvel állok most eléd.
Igaz szavam sóhajtozik feléd.
Minden belső hangom azt súgja felém:
- Mondd, mondd neki, s ne legyél szerény!

- Mondd el neki, mennyire szereted!
Ébrenlétben, álmaidban őt keresed.
Nélküle az életed mit sem ér,
olyan, mint a létfontosságú kenyér.

Ha nem vagy, teljesen elvesztem,
bánatomat szívembe rekesztem.
Nem árulom el azt senkinek,
titkom mélyen magamba süllyesztem.