Karácsony ünnepén eljöttünk ma hozzád.
Fiaid, leányod, és minden unokád.
Voltunk sokszor nálad.
Minden vendég előtt nyitva van a házad.

Köszöntünk téged örömmel,
És ha a szemed tele lesz már könnyel,
Gondolj a múltadra.
Nézz vissza most a fiatal korodra.

Volt sok boldog órád az életedben,
De éltél bánatban és kételyekben.
Felnevelted két kezeddel sok gyermeked.
Átéltél az életben hosszú éveket.

Gyermekeid mind felnőttek,
Ők is szép álmokat szőttek.
De vajon teljesült nekik?
Ezt csak ők érezhetik.

A hajad színe fehérré változott.
És látásod elhalványodott.
Ha eszed kenyeredet,
A szád már beleremeg.

De szíved! A szíved maradt a régi,
Most is emlékeit őrzi.
És látván boldog gyermekeidet,
Ejtesz néha titkos könnyeket.

Ó hogy elszállt az élet feletted!
A múlását észre sem vetted.
E csendes házban ketten éltek hitveseddel,
De ha jönnek a gyerekek, tele lesz újra kedvvel.

Sokszor jöjjön hozzád el - e család,
És köszöntsék ma boldogan a papát.
De mit is mondjak még neked?
Élj hosszú boldog éveket!