Nevednek bár rejteke,
Szívednek csak sejteke,
S mily igaz eme szó,
Melyet neved rejt Óh!

Nevedet százszor kimondom,
S erre Es(z)ti áldást mondok
Hogy ismerhetlek téged...
S szépet mondhatok tenéked!

De várj, mit kérjek cserébe?
Mit adnál nekem belőled...?
Szívedet kértem ezekért...!
De még szemed is kellhet tőled!

Azok a szép csillogó szemek...
Mint égbolt egy szép nyári esten
Úgy csillognak, olyan csodásan,
Hogy megfogta szívem mogának...!

Megfogta, s többé nem ereszté
Megfogta, de csakis mogának!
De talán ha kéred elengedé,
Vagy, megmarad szívem magának!