Az élet viharai közt,
betűk országában járok.
Felszedek néhányat,
és szavakat formálok.
Ezek szívemnek
rejtett hangjai.
Érzésem tengerének
hullámzó habjai.
Neked írok most,
kit tisztelek és szeretek.
Verseidet látva
szívembe rejtelek.
Mert tudom,
ha találkozik lelkünk útja,
akkor vár ránk
az érzések kútja.
Együtt merítünk,
oltva szomjunkat,
gazdagítva egymást,
s elmúló sorsunkat.