Fáj a hátam, testem gyenge,
de a lelkem fiatal,
menne, menne messze-messze,
de a térdem is nyilall!

Vennék csokit, vennék labdát,
de a zsebem rég üres,
kinézek az ablakon hát,
gazos a kert, s csak volt füves!

Ha lenne labdám, füves kerttel
ugyan mihez kezdenék,
fájó lábbal és derékkal
már kevés gólt rúghatnék!

Marad hát a 2x3-as fehér,
itt-ott már szürke,
dohos, nyirkos és keserves,
egyszemélyes, kis fülke!

Benne asztal, toll és papír,
szekrény is van de üres,
ablakomban száraz kenyér,
de az ablak, az vizes!

Ülök s várok, nem mozdulok,
ha mozdulnék is, az csak fáj,
nézem inkább a falakat,
nekem az is havas táj!